EZOTERIKUS MESÉK, SZÉP TÖRTÉNETEK
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak...
Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: “A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük. A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta ismét az idősebb angyal. Amikor a nagy ház pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorság, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleséget. Helyette odaadtam a tehenet.
Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy minden eredménynek megvan az előnye. Amíg nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed észre… Néhány ember eljön az életünkbe, és gyorsan elmegy… Néhány ember barát lesz és marad egy kicsit… gyönyörű nyomokat hátrahagyva a szívünkön… és ez velünk is így van, hiszen barátságot kötöttünk.
A tegnap: történelem.
A holnap: misztérium.
A ma: ajándék.
Úgy gondolom, hogy az élet valami különleges… Élj és élvezz minden pillanatot.
Beszélő fák
Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos –, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istálóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istálóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: „Béke veled!”. A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.
Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került istenhez mert Jézus testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.
Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.
__________________
LÁBNYOMOK
Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.
A FARKAS ÉS A RÓZSA
Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép ! " - gondolta - " Milyen kecses ! " Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű ! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség !
- Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki ?
" Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki ? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani ? "
- Nem szeretem a virágot ! - dörmögte a medve - Tépjük ki !
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek ! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !
- Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani !
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők ! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág ! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében : életében először, sírni kezdett.
__________________
Történet a halakról.
Néhányan, akik hitetlenek voltak, Jézushoz jöttek és szóltak:
- Azt mondtad nekünk, hogy az életünk Istentől való, de mi soha nem láttuk Istent, nem is ismerünk ilyent. Meg tudod mutatni nekünk azt, akit te Atya – Anyának és az egyetlen Istennek nevezel? Mi nem tudjuk, hogy létezik-e Isten.
- Jézus pedig így felelt nekik, mondván:
- - hallgassátok meg a példabeszédem a halakról.
Egy folyóban a halak beszélgettek egymással és szóltak:
- azt beszélik, hogy a mi életünk a vízből való, de még soha nem láttunk vizet, nem is tudjuk, hogy mi az.
- Más halak, akik okosabbak voltak a többieknél, szóltak:
- - hallottuk, hogy a tengerben él egy okos és tanult hal, aki minden dolgot ismer. Menjünk el hozzá és kérjük meg, mutassa meg nekünk a vizet.
Így aztán néhányan felkerekedtek, hogy megkeressék a nagy, bölcs halat. El is jutottak végül a tengerbe, ahol a hal élt és feltették neki a kérdést. És amikor ez a hal hallotta őket, így szólt hozzájuk:
-Oh, ezek a halak! Okosak vagytok ti kevesek, akik kerestek.
A vízben éltek, mozogtok és léteztek; és a vízbe fogtok visszatérni.
A vízben éltek, de nem tudtok róla!
Ugyanígy éltek Ti is Istenben és mégis engem kértek: mutasd meg nekünk Istent!
Isten mindenben benne van és minden Istenben van!
A SZIVÁRGÓ CSERÉPEDÉNY
Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk, a saját különleges hibáinkkal. De ezek a törések és hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, s meglátni a jót másokban. Hiszen Isten szemében mindennek és mindenkinek egyedi, fontos és áldott helye és feladata van
A SZIGET
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott A Gazdagság
egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! -válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! -Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette
megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte,sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a
Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
-Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
A szamar
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán mindenki csodálatára megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált.
Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg. Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.
***
Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste. A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte: "Semmit, csak segítettem neki sírni."
***
AZ ARANYDOBOZ
Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzért vásárolt arany csomagolópapírt.
Amirõl az apa nem tudott:
A lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot.Ebbe csomagolta az apja számára készített ajándékdobozt és így tette karácsonykor a fa alá.
Szenteste, mikor az apja kibontotta az ajándékot, látta, hogy a doboz belül üres.A következõket mondta a lányának:
-Tudod kislányom, az úgy szokás: ha valakinek ajándékot adunk, nem szabad üres dobozt adni.
-De apa! Hiszen ez a doboz nem üres! Tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt bocsánatáért esedezve.
A kislány átölelte az apját és sírva bocsátott meg neki.
Nem sokkal azután a kislány egy balesetben meghalt.
Az apa egy egész életen át az ágya alatt õrizte az aranydobozt.
Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta és egy csókot vett ki belõle,
így emlékezve az õ gyermekére, aki azt odatette .......
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekeinktõl, családunktól, barátainktól....
Tudod a család és a barátok azok, akik felemelnek minket bajainkból amikor a szárnyaink megsérülnek, hogy emlékeztessenek bennünket arra:hogyan kell repülni....
***
PAULO COELHO: DOLGOK AMIKET MEGTANULTAM AZ ÉLETTŐL:
· Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
· Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
· Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
· Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
· Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
· Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
· Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
· Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
· Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
· Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
· Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
· Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
· Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
· Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.
· Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
· A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
· Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk.
· Egyetlen perc kell, hogy megsértsünk valakit, egy óra, hogy megkedveljen minket, egy nap, hogy megszeressük, de egy egész élet, hogy elfelejtsük.
· Ne a külsőségekre adj, becsapnak.
· Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
· Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
· Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess.
· Képzeld magad mindig a másik helyébe. Ha szűkösen érzed magad a bőrében, valószínűleg neki is szűk. A legboldogabb embereknek nem szükségszerűen van mindenből a legjobb: csak mindenből a legjobbat hozzák ki, amivel életük során találkoznak.
· A boldogság csalóka azoknak, akik sírnak, azoknak, akik fájdalmat okoznak, azoknak, akik már megélték. Csak így lehet igazán megbecsülni az embereket, akik életünk részei voltak.
· A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
· A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait.
· Amikor megszülettél, sírtál, és mindenki körülötted mosolygott.
· Éld úgy az életed, hogy mikor meghalsz, te legyél az egyetlen, aki mosolyog, és mindenki körülötted sírjon.
***
Egy leány imája
Kedves Uram!
Eddig ma jól mentek a dolgok .
Ma még nem beszéltem ki senkit, még nem voltam mérges, még nem voltam kapzsi, cvider, undok vagy önzö.
Még nem próbáltam saját vágyaimat kielégiteni.
Ma még nem nyávogtam, még nem panaszkodtam, hazudtam vagy káromkodtam. Még nem ettem csokoládét.
Még nem vásároltam semmit a hitelkártyámmal.
De hamarosan felkelek az ágyból, és úgy gondolom, hogy akkor igazán szükségem lesz a segitségedre!
Köszönöm.
Amen
A MOSOLY ÉRTÉKE
Semmibe sem kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy eldobni, nem áru, csak önként lehet adni.
Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki már maga nem tud mosolyogni
**
A mosoly hatalma:
Semmibe sem kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy ne lenne gazdagabb tõle, és senki sem olyan szegény, hogy meglehetne nélküle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtaknak, napfény a csüggedõknek, világosság a szomorkodóknak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni, vagy eldobni, nem ám, csak önként lehet adni.
Ha egyik-másik ember túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogjon,
Te mosolyogj rá, mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki már maga nem tud mosolyogni.
__________________
Legyen szép napod:
Angyali mese:
Kicsi angyal könnye pereg, vigasztalja égi sereg. Elveszett a glóriája , egyik felhő sem találja. Ezüst fényü, kicsi ékszer, viselése sosem kényszer.Büszke volt rá nagyon, nagyon ,értéke nem kincs, vagy vagyon. Holdsugárból éjjel szőtte, szeretete fogta össze, fényét tiszta lelke adta.Vigyázz reá, megfogadta! és lám mégis nyoma veszett! Szégyen, hogy mindez megesett.!
Hol lehet most, kérdi riva, társaira tekint sirva. Kutat szemük, messze nézőn , szól az egyik együttérzőn:
-Talán leesett a Földre, rosszul tetted a felhőre.
Kicsi angyal egyet gondol, megmenekül tán a gondtól,alászáll most le a Földre glóriáját megkeresse. De a Földön merre? hová? Mennyit kell kóborolnia? Melyik utat is szeresse? Hagyja, hogy szive vezesse. Könnyem potyog, lábam fáradt ,
-Nem láttad a glóriámat? -igy kérdez meg minden embert, de glóriát senki nem lelt.
Lován lépdel szelid lovag, kész elüzni a gondokat.
Vidám szivü, de magányos, ahogy ez már hagyományos. Ha valaki sir, meghallja! Tudja ezt ő ,nem hagyhatja! Keresi, hogy hol segitsen, bánat már ne keseritsen.
Kicsi lány ül az utszélén, könnye csorog fehér ingén.
Lehajol, hát szelid lovag - Meséld el a gondjaidat.
- Angyal voltam fenn az égben, boldog voltam, vigan éltem. Minden bajtól védett - az ám - fejemen a szép gloriám! Elveszett, most mit tehetek? Boldog most sosem lehetek? Hordjam folyton bánatomat? Nem látják már mosolyomat?
Szelid lovag átöleli, simogatja, becézgeti
- Ne sirj édes kicsi angyal, megbirkozunk minden bajjal! Én megóvlak, megvédelek, s nem kell más csak szereteted. Lelked tiszta, láttam rögtön ,boldog leszel itt a Földön.
Mosolyog már kicsi angyal, nem törődik már a bajjal. Kinek kell a glóriája, ha lovagját megtalálta? A mesének ezzel vége, meghallgatni tán megérte. Ha jól figyelsz megtalálod, sorok közt a tanulságot.
Kincseidet elvesztheted, de őrizd a szereteted! S könnyeiden át meglátod, ki hozza a boldogságot.
***
__________________
A megbocsájtás az az illat, melyet az ibolya hint arra a sarokra, mely eltaposta Őt.
Lát engem...
Lát engem nővérke?
Amikor rám néz,azt gondolja:
mogorva öregasszony,lassú,
mindenben bizonytalan,zavart tekintetű,
aki mindent lepecsétel,amikor eszik,
nem felel,amikor maga elégedetlenkedik,
aki nem veszi észre,hogy
fogytán a kedve,ereje.
Olyan,mintha nem tudná mit csinál,
minden lépcső magas neki,
és nem látja,hová-merre tart.
Aki akarat nélkül tűri,
hogy mindent,más csináljon vele,
etessék,fürdessék és egyebek.
Ilyennek lát?
Nyissa ki a szemét,nővérke,nézzen rám.
Szeretném elmesélni,ki vagyok én,
aki itt csendben ül,akkor eszik és iszik,
mikor maga nővérke,úgy akarja.
Nézzen rám!
Tizéves kislány vagyok,
akit a szülei úgy szeretnek!
Tizenhatéves,csinos lány,
aki arról álmodik,hogy majd egy férfié lesz....
Húszéves menyasszony,akinek szive meglódul
a gondolatra is,hogy hamarosan hűséget
esküszik,s azt be is tartja.
Huszonötéves:kisbabája van,
Harmincas:gyerekei cseperednek,önállósodnak.
Negyvenes:gyerekei felnőttek,
kirepültek a házból.
Itt a férjem,még mindig örülünk egymásnak.
Ötvenéves koromban?Jönnek az unokák,
kitöltik napjainkat,
gyerek zsivajtól hangos a ház,
ujból vannak gyerekeink,
a szerelmemnek és nekem.
Sötét napok közelitettek,
meghalt a férjem.
Jövőm a magány,a szomorúság.
Az enyéim saját gondjukkal-bajukkal vivódnak,
az emlékeimnek élek és a szeretet van velem.
Az ember elszürkül,ha öreg és beteg,
kicsit tán ütődöttnek is látszik.
De hát egy öreg asszony vagyok,
bája tünt és ereje fogyott.
Ebben a testben mégis
egy fiatal lány lakik!
Emlékszem örömeimre.
Emlékszem fájdalmaimra!
Szeretem és újra átélem az életem,
mely olyan gyorsan elröpült.
Elfogadom a hideg tényt,
hogy semmivel sem tudok szembeszállni.
Ha felnyilna a szeme,nővérke,sosem
csak egy mogorva öregasszonynak látna.
Jöjjön közelebb hozzám,nézzen rám!
"Azzal tanítunk szeretni, hogy szeretünk. A földkerekség legnagyobb
felfedezése az, hogy nincs nagyobb hatalom a földön a szeretenél. Mert a
szeretet is lecke amit meg kell tanulnunk itt és most!
A szeretet egytemes univerzális életenergia, ami egyformán sugárzik igazra
és igaztalanra egyaránt.
Egyedül a szeretet képes végtelen dimenziókat nyitni a lélek számára. Mi
akik a polaritás világában élünk, ha nem dobjuk le egónk páncélját, sosem
ismerhetjük meg a szeretet erejét. Mert a szeretettől a lélek kinyílik, mint
az ezerszirmú lótuszvirág. Hiszen a szeretet nem vágyik egyébre, minthogy
beteljesíthesse önmagát.
A legnagyobb igazság: létezésünk lényege a szeretet. Vajon miért van az,
hogy az ember fél kapcsolatba kerülni a boldog percekkel? Miért nem tudjuk
hogyan bánjunk a szeretettel? Az idő egy "nyersanyag" senki sem kap többet
belőle a "végén", mint amire szüksége lett volna. Ezért egyetlen napot se
töltsünk el a szeretet gyakorlása nélkül.
Mert szeretni csakis az önfeledt ember tud igazán. Az éntelen, egótlan lény,
akinek lelke már "felébredt" és "meglátta" a szeretetet.
A szeretet az emberi léleknek olyan, mint testnek az oxigén. Nem csak egy
dolog a fontosak közül. Mégcsak nem is a legfontosabb. Hanem a Minden. Mert
ahol szeretet van, minden van. Ahol pedig nincs, ott semmi jele sincs az
életnek."
(T. Mary: A tanító szeretet)
Az Élet Himnusza
Kalkuttai Szent Teréz Anya
Az Élet egyetlen esély, vedd komolyan,
Az Élet szépség, csodáld meg,
Az Élet boldogság, ízleld meg,
Az Élet álom, tedd valósággá,
Az Élet kihívás, fogadd el,
Az Élet kötelesség, teljesítsd,
Az Élet játék, játszd,
Az Élet érték, vigyázz rá,
Az Élet vagyon, használd fel,
Az Élet szeretet, add át magad,
Az Élet titok, fejtsd meg,
Az Élet igéret, teljesítsd,
Az Élet szomorúság, győzd le,
Az Élet dal, énekeld,
Az Élet küzdelem, harcold meg,
Az Élet kaland, vállald el,
Az Élet jutalom, érdemeld ki,
Az Élet Élet, Éljed!
Marcel Valmy: Átutazó vagy
Csak átutazó vagy, tartsd az eszedben!
Egyetlen állomást se nézz végállomásnak
Ne panaszkodj, ha az útitársak mit sem érnek,
Az átutazók szeme előtt a végső cél lebeg!
Mindenütt csak vendégnek érzik magukat!
Poggyászuk legyen könnyű, sem iga, sem teher.
Előre néznek, mennek, mérlegelnek.
Az átutazót mágnes vonzza hazafelé!
Gyakran átszállnak, vagy ruhát váltanak.
Mert az út hosszú és az otthon messze van!
És, ha csillagtalan éjszakákon nem is látnak tisztán,
Tudják: fényesség van az alagút végén.
És néha persze álmodoznak csendes idillről,
nyugodt pihenésről - de a vonat meg nem áll!
Növény, állat, ember, természet:
Minden mozog, jön - megy.
Hidd el, Te is csupán - akár én - átutazó vagy!
Az asszony három fia meggazdagszik, és egy napon ajándékot küldenek
idős anyjuknak.
Az első:
- Én egy hatalmas házat építettem édesanyánknak.
A második:
- Küldtem neki egy Mercedes-t, sofőrrel együtt.
A harmadik:
- Az enyém a legkülönlegesebb! Édesanyánk nagyon szereti olvasgatni a
Bibliát, de szegénynek öreg napjaira igencsak megromlott a látása. Na,
én olyan különleges papagájt küldtem neki, amelyik fejből fel tudja
mondani az egész Bibliát! A szerzetesek 12 éven át tanították be neki,
és egymillió dolláromba került! Anyánk csak mond neki egy fejezetet és
verset és a papagáj már idézi is neki.
Nemsokára kaptak egy levelet az idős asszonytól.
Az első fiúnak:
- Olyan nagy ez a ház, fiam... Én úgyis csak egyetlen szobában lakom,
de mindet takarítani kell.
A másodiknak:
- Túl öreg vagyok már, hogy autókázzak. Hova is mehetnék? Úgyhogy nem
sok hasznát veszem a Mercedesnek.
A harmadiknak:
- Te végre tudod, mit szeret az édesanyád, fiam! Nagyon finom volt a
csirke...
***
